Skip to main content

賛称

Himnusz

■ハンガリー国歌について
ハンガリー国歌「賛称」(ハンガリー語: Himnusz)は、「神よ、マジャル人を祝福し給え (Isten, áldd meg a magyart)」で始まる歌で、この名称でも知られています。この歌は事実上ハンガリー王国の賛歌として1844年に使用され、1989年に 第三ハンガリー共和国の国歌として正式に採用されました。8番までありますが、通常は1番のみが公式に歌われています。
この国歌は、フェレンツ・ケルチェイ(Ferenc Kölcsey)が1823年に作詞し、フェレンツ・エルケル(Ferenc Erkel)が1844年に作曲しました。

「賛称」は、ハンガリーの歴史的な試練と苦難を乗り越えるための祈りと希望を込めた歌詞が特徴です。歌詞は、神に対してハンガリーの国とその人々に祝福を求める内容であり、国民の団結と信仰を強調しています。また、過去の英雄的な行動と戦争の記憶を讃え、未来に向けた希望と平和を願うメッセージが込められています。


■歌詞(ハンガリー語)
I
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

II
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

III
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

IV
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

V
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

VI
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

VII
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

VIII
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!


■歌詞(英語)
I
O God, bless the nation of Hungary
With your grace and bounty
Extend over it your guarding arm
During strife with its enemies
Long torn by ill fate
Bring upon it a time of relief
This nation has suffered for all sins
Of the past and of the future!

II
You brought our ancestors up
Over the Carpathians' holy peaks
By You was won a beautiful homeland
For Bendeguz's sons
And wherever flow the rivers of
The Tisza and the Danube
Árpád our hero's descendants
Will root and bloom.

III
For us on the plains of the Kuns
You ripened the wheat
In the grape fields of Tokaj
You dripped sweet nectar
Our flag you often planted
On the wild Turk's earthworks
And under Mátyás' grave army whimpered
Vienna's "proud fort."

IV
Ah, but for our sins
Anger gathered in Your bosom
And You struck with Your lightning
From Your thundering clouds
Now the plundering Mongols' arrows
You swarmed over us
Then the Turks' slave yoke
We took upon our shoulders.

V
How often came from the mouths
Of Osman's barbarian nation
Over the corpses of our defeated army
A victory song!
How often did your own son aggress
My homeland, upon your breast,
And you became because of your own sons
Your own sons' funeral urn!

VI
The fugitive hid, and towards him
The sword reached into his cave
Looking everywhere he could not find
His home in his homeland
Climbs the mountain, descends the valley
Sadness and despair his companions
Sea of blood beneath his feet
Ocean of flame above.

VII
Castle stood, now a heap of stones
Happiness and joy fluttered,
Groans of death, weeping
Now sound in their place.
And Ah! Freedom does not bloom
From the blood of the dead,
Torturous slavery's tears fall
From the burning eyes of the orphans!

VIII
Pity, O Lord, the Hungarians
Who are tossed by waves of danger
Extend over it your guarding arm
On the sea of its misery
Long torn by ill fate
Bring upon it a time of relief
They who have suffered for all sins
Of the past and of the future!


■歌詞(翻訳)
I
おお、神はマジャル人を祝福したまう
汝の豊かで良き励ましを以て!
汝の癒しを以て、助けを与えたまえ、
戦うべき敵が現れしところにて。
かくも長く、汝が罰せし、マジャルの民を、
安息の時へと運びたまえ
過去と未来の罪によって
汝に苛まれし我らマジャル人を

II
汝の助けによりて、我らが父祖が得りしは
カルパチアの気高く清らかな山の頂なり、
ここぞ、汝によって、獲得せし故郷ぞ
ベンデグーズの後胤の騎士たちは
ドナウの水が流れ、
ティサ川の流れが増すところに
汝の知る、アールパードの子らが
良く
栄え、良く育たむ。

III
我らために、クマンの平原にて
汝は小麦を実らせきせ
トカイの野の葡萄畑にて
汝は甘き神酒を滴れたまう
汝が立てし我らが御旗は
トルコの砦に翻る
マチャーシュ王の下の雄々しき軍は
ウイーンの傲岸なる砦で挫かれる

IV
然れども、ああ哀れ!我らが過ちによりて
汝が胸中にて忿怒噴き上がり
はたして、汝が雷はひらめき、
汝は、雷鳴とどろく怒りの空より
モンゴル人をして矢の雨を降らせたまう、
我らが捧げた頭上越しに
あるいは、トルコ人をして言わずと知れた支配の頸木を、
自由に生まれし我らに枷に繋ぐ

V
幾たびかありや、山々よりの
オスマンの蛮兵どもが
我らが敗れし兵の死骸の上に
凱歌を浴びせし時は!
幾たびありや、汝の子の行方、
我が故地、汝の胸中にある大地が
汝が汝自身の子らの罪ゆえに、
汝の子らを墓場に送りし時は!

VI
彼が、追われし洞窟にいれども、
かような時でさえ彼は攻撃を恐れる。
敵兵に探られし土地を離れ、
故地に戻れども、彼はそこにさえ廃墟を見出す
山に谷に、彼の行かんとするところ
悲痛と悲嘆が同時にあり
足下には血の海広がり、
頭上には火の海が広がる。

VII
かつての城も石の廃墟なり
幸福と喜びは散らばり
死の悲しみ、すすり泣きが
マジャルの故地に響く。
はたして、ああ!自由は死者の血から
生まれることはなく、
虐げりし隷属民の涙が、
マジャルの孤児らの燃え上がる目より落ちる!

VIII
哀れ、主よ、マジャル人に
危機の波が彼らに押し寄せた時には
守護の力をお与えください
悲惨の海にあるときには
かくも長く、汝が罰せし、マジャルの民を、
安息の時へと運びたまえ
過去と未来の罪によって
汝に苛まれし我らマジャル人を!